HTML

Műkereskedelem és művészet

Segítünk eligazodni a galériák világában. Műkereskedelem, műgyűjtés haladóknak. Ki kicsoda és mennyiért. Klasszikus modern vagy kortárs? Honnan? Kitől?

Online olvasók

Oldalmegtekintés

Friss topikok

Címkék

Még nem teljesen halt meg a műkereskedelem. / 2009. Art Fair /

creo 2009.12.11. 11:39

 

Még nem teljesen halt meg a

 

műkereskedelem

 

Cikk a FigyelőNet.hu-n, a 2009. téli Art Fair-ről, Bretus Imre tollából. Lehet vele vitatkozni, ha valaki máshogy látja a helyzetet.

Még nem teljesen halt meg a műkereskedelem - illusztráció
 
 
 
A válság nem kímélte a műkincspiacot sem, így nem volt mit ünnepelni az Art Fair-en. A műtárgyárak annyira beszakadtak, hogy sokszor már nem érdemes eladni egy-egy festményt, szobrot. Egy optimista arcot azért láttunk a Műcsarnokban, igaz egy osztrák galériásét.
 
 

A Műcsarnok tereiben a hétvégén megrendezett budapesti nemzetközi képzőművészeti szemle, az Art Fair olyan volt, mint a nagy műgonddal termesztett magyar narancs premierje Bacsó Péter örökbecsű filmeposzában, a Tanúban. A kicsit kicsi, kicsit savanyú „narancs” mégiscsak a miénk, így illik megbecsülni. A savanyú gyümölcstől eltorzult arcú Bástya elvtárs pedig – bár legszívesebben köpne egyet – ünnepelteti a pillanatot, pedig hát az ünnep elhazudása már 1953 környékén sem volt túl elegáns gesztus.

A magyar műkereskedelemnek, így az Art Fairnek az idén nem volt mit ünnepelnie, bár erről az idén sem a szervezők tehettek. A tavaly begyűrűző válsághangulat ezt a piaci szegmenst sem kímélte. Az 1990-es évek elejétől lassan fejlődő hazai műkereskedelem az idén leginkább saját sebeit nyalogatta. A kínálati oldalt óvatos kivárás, galériák megszűnése, profiltisztítás, elmélyültebb szakmai munka, míg a keresleti oldalt a majdnem teljes érdektelenség jellemezi. Az a néhány vevő, aki még költhet az idén műtárgyakra, a svédasztal teljes kínálatában turkálhat, ráadásul jóval kedvezőbb árakon, mint 2007-ben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 A műtárgy árak, legyen az kortárs, vagy klasszikus tárgy – bármi is a látszat – beszakadtak. Akinek ma pénze van, kiváló befektetéseket eszközölhet. Ezt a folyamatot csak egy dolog fékezi, az árak ma már olyan alacsonyak, hogy az eladók igen gyakran elzárkóznak az üzlettől. A galériák persze kötelezően optimisták, pedig a gödör alja – jó esetben – még csak 2010-2011-ben lesz látható. A műtárgypiac gondjait ugyanis nem lehet függetleníteni az ország gazdasági és közhangulatától.

 

19-re lapot

A kártyában alapszabály, ha tizenkilenc van a kezedben vagy passzolj, vagy blöffölj. Az Art Fair szervezői nem passzoltak, a nehéz atmoszféra ellenére az idén is nekiálltak és összeszedtek prominens és kevésbé meghatározó műkereskedőket és műkedvelő galeristákat. Az antik és kortárs vásáron az idén érdeklődés hiányában nem épült sátor. Korábbi években a kortárs műkereskedők ebben a külön térben reprezentálhattak. A sátor hiánya részben utal a rendezvény erejére, a nemzetközi műtárgypiacon betöltött szerepére, részben a még mindig lokális magyar kortárs művészet helyzetére.

Így az egyik megközelítés szerint az óvatos – minőségben és mennyiségben is visszafogott –, klasszikus tárgyakat kínáló műkereskedők mellett, a kortárs galériáknak egyfajta fura statisztaszerep jutott a Műcsarnokban. A másik megközelítésen a kortárs galériák kínálata – még ha híven leképezik is a helyi viszonyokat – lényegesen előrébb mutató volt az idei vásáron, mint a klasszikus tárgyakat kínáló kollégáké.

Lajtán túl

A kortárs művészet jövőjébe vetett hit, bizalom és optimizmus a széles tömegekén nem, de a több osztrák galériát is Budapestre kapacitáló, a Bécsben és Budapesten is kortárs galériát jegyző Hans Knoll arcán azért kiolvasható volt. Megjegyzem az ő Lajtán túli arca volt az egyetlen derűs tekintet az idei Art Fair-en. Talán ő már tudja, hogy a nagy válságokból a műtárgyak mindig megerősödve jönnek ki. Talán Bécsben ő már tapasztalja, hogy a gazdasági válságon tovább gazdagodott tőketulajdonosok és profittermelők továbbra is vásárolják majd a művészetet. A magyar műtárgypiac más szereplőinek az arca, akik itt a Lajtától keletebbre kénytelenek megküzdeni a vevőkért, inkább hasonlított a citromba harapott Bástya elvtárs keserédes-savanykás arcára.

A Műcsarnok tereiben mindezek ellenére érdemes volt végigsétálni a hétvégén. A műtárgyak mellett programok, tárlatvezetések, dokumentumfilm vetítések, szakmai beszélgetések, gyermekfoglalkozások is várták az érdeklődőket. A 16 éves rendezvényen az idei díszvendég Ausztria volt, így négy galéria kínálatán keresztül betekintést lehetett kapni a bécsi műkereskedelem jelenébe.

A visszafogottság – az optimista becslés szerint a látogatószám 6-8 ezer volt –, a csapnivaló köz- vásárlói és befektetői hangulat ellenére remélem, 2010-ben is lesz Art Fair. Hiánya ugyanis akkor tűnne fel igazán, ha már nem lenne. Ha nem lenne, az azt üzenné, hogy a magyar műkereskedelem nagyjából megszűnne létezni.

Címkék: műkereskedelem art fair

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://akvarell.blog.hu/api/trackback/id/tr871590095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

antitaxis 2009.12.12. 08:32:18

Ha nem is rövid távon, de a műkereskedelem biztosan túlél a válságot. Ugyanis a pénzzel, mint egy papírdarabbal, vagy pláne egy virtuális számlaprinttel szemben, akkor is a falra tehető a műtárgy, ha éppen a galériában nem veszi senki.
A MŰVÉSZET ÖRÖK!

creo · http://akvarell.blog.hu 2009.12.12. 12:31:16

@antitaxis: " A műtárgy árak, legyen az kortárs, vagy klasszikus tárgy – bármi is a látszat – beszakadtak. Akinek ma pénze van, kiváló befektetéseket eszközölhet."

Örök törvény "Amikor mindenki elad, vásárolni kell, amikor mindenki vásárol, akkor viszont eladni."
Szerintem nem áll le a kerék.
Válságban szépen letisztul a piac.

Tapasztalt műgyűjtők tanácsa, hogy a gyűjtést nem szabad befektetésként kezelni. Sokkal több lesz az öröm benne, ha művészeti oldalról közelít valaki. Ehhez viszont a képzőművészet alapos ismeretére van szükség. Ez egy speciális tudás, amit nem sokan birtokolnak manapság.

mandolin 2010.05.28. 11:29:08

Ez egy ördögkerék!
Ha a jelen gazdasági helyzetben a csekélyen jövedelmező banki kamatozások helyett műtárgyba szeretnék fektetni, azt csak úgy tegyem, ha művészeti oldalról közelítem meg a vásárlást, nem pedig gazdasági megfontolásból? Ez így ok is, de ha tetszik is , amit megveszek, már nem szívesen adok rajta túl, így az már nem befektetés. Illetve az, amennyiben nem szeretnék rövid távon haszonhoz jutni.
Szerinted milyen távon jövedelmező egy ilyen jellegű befektetés, egyáltalán biztosan tudható-e, hogy értékálló műtárgyhoz jutottam-e ?

creo · http://akvarell.blog.hu 2010.05.29. 19:08:22

A műkereskedőnek pontosan kell ismerni és követni az árakat. Mi egész nap értékes festményekkel foglalkozunk, nem olyan bonyolult ez, csak érteni kell hozzá. Szívesen mondom el mindig egy műről amit tudok.
Egyébként, két dolog kell, hogy egy kép értékes legyen.
Fontos, hogy jól legyen megfestve, de még fontosabb, hogy ki festette! :)
süti beállítások módosítása