A műkereskedőnek a legféltettebb kincse a szakmai becsülete. Feladata többek között az, hogy alaposan körbejárja a hamisság vagy eredetiség kérdését, mielőtt üzletet kínál.
Mostanában divatos módja a hamis képek piacra kerülésének, hogy egy régóta működő aukciósház aukciós katalógusába rejtik el a kétes alkotásokat, az eredetik közé vegyítve.
Lényegében teljesen mindegy, hogy a tétel az aukción megtalálja-e a „madarat” vagy sem, az eladás az aukció után, a kép katalógusban való szerepeltetésével kap igazolást, és kerül be a műkereskedelembe, mint „legális” darab. Azért ennek ára van, minimum a tétel fotózása. Kb. 20-40e forint. Még a hülyének is megéri.
Jelenleg minden piaci szereplő csendben lapít. Legyen az gyűjtő, kereskedő, vagy művészettörténész. Félnek a botránytól, de nem veszik észre, hogy pont ezért tartják ma "csalóknak" a műkereskedőket Magyarországon.
Most sem hördült fel a szakma, amikor a napokban, az egyik aukcióról érdekes módon, hirtelen, visszavonták az Aba-Novák műveket, mert a művész leszármazottai sérelmezték a hamis képeket. Hol vannak azonban Rippl-Rónai, Koszta, Gulácsy, Kádár, Schönberger, Vaszary hagyatékának őrzői?
Igazán időszerű lenne egy hivatalos bizottság, amely elismert művészettörténészekből állna. Ők döntenének az eredetiség vagy hamisság kérdésében. Álljon ez a bizottság legalább 8-10 főből, döntéseik kapjanak nyilvánosságot, sőt a képek bírálatra kerüléséről is vezessenek jegyzőkönyvet, amiből bármikor kideríthető lenne, ki foglalkozik hamis képekkel, legyen az magánszemély vagy galéria.
