Álmomban visszarepültem az időben, és az 1910-es években találtam magam. Nemes Marcell bizalmába fogadott, a jobbkeze lettem. Az elején még kapkodtam a levegőt, ám hamar belejöttem. Műtermekbe, kiállításokra, múzeumokba jártunk. Adtunk, vettünk. Reggel iszonyú fáradtan ébredtem, de mosolyogtam egész nap !
Magyarázat: Ha valaki nem értené a sorokat, segítségként olvasgatásra ajánlom Németh István a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusának kutatásait.
Jánoshalmi Nemes Marcell ( 1866-1930 ) a magyarországi polgári műgyűjtés egyik legjelentősebb, s egyben legellentmondásosabb alakja volt, akinek mesébe illő, kalandos pályafutásáról, nagyvonalú műgyűjtői és mecénási tevékenységéről már életében legendákat zengtek.
Az egyes menüpontokban számos érdekes információt találhat Nemes Marcell személyével, illetve egykori műgyűjteményével és mecénási tevékenységével kapcsolatban.
Rippl-Rónai József Nemes Marcell portréja, 1912 R.R.J. Múzeum Kaposvár
Kedvcsinálónak egy anekdota Nemes Marcellről, és az akkori időkről.
"....Mint annyian mások, Csók (István ) sem kedvelte a műkereskedőket. Egyszer egy ilyen képárus este a vacsorázóasztalunkhoz hozott valami pénzösszeget neki. Mikor elment, Csók zsebre rakta a bankókat, és azt mondta:
- Nem örülök ennek a pénznek. Ezek a műkereskedők nem képeket, csak aláírásokat vesznek. Ha műkereskedő, legalább olyan legyen, mint Nemes Marcell. Ha ő kiválaszt egy képet és megveszi, akkor a festő is megnyugodhat, hogy a műve komoly érték. Mert Nemes nemcsak vesz, de ért is hozzá. Ezek csak az olcsó tetszetősséget keresik.
Aztán elmosolyodott és folytatta.
- Néha kételkedem, hogy igazán jó művész vagyok-e, mert Nemes még sohasem vett képet tőlem.
Ez igaz is lehet, de tudnunk kell, hogy a kitűnő ösztönű Nemes Marcell beérkezett és sikeres festők körül nem buzgólkodott. Élő festővel ritkán foglalkozott, s csak azzal, akiből ő csinálhatott sikeres művészt...."
( Forrás: Bálint Lajos, Ecset és véső, Budapest 1973, 56.o. )
