"Egy életen át kerestem ezt a lényeget. A témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberarcok bonyolult összevisszaságában azt, ami a felület alatt vibrál. A belső hűséget."(Nagy István)
Nagy Istvánt (1873-1937) a magyarság egyik legkiemelkedőbb festőművészeként tartják számon. Élete és munkássága eltér a tipikustól. Tehetségét már felnőtt korában, Keleti Gusztáv fedezte fel, és csak ezután kezdődött el pályája a budapesti Mintarajziskolában. Folyamatosan kereste önmagát és azokat a jelentőségteljes motívumokat, amelyeket a sajátjának, önmagából leginkább fakadónak tekinthetett.
Rengeteget utazott. Tanult Münchenben, Párizsban, valódi hangját azonban csak otthonában találta meg. Művészetének alapvonulatát is ez alkotta. A haza, a természet, a körülötte élő egyszerű emberek. Nem volt állandó műterme, ahol bezárkózva, nyugalomban alkothatott volna. Az ő élete a vándorlásról szólt. A csíki hegyeket járva, azt festette, amit elé vetett a sors. Ő valóban látott.
Nem akart divatos irányzatok szerint alkotni, és elhagyta a látványelvű festészetet. Ahogy a fenti idézetben is olvashatjuk, ő a felszín alatti valódi lényeg ábrázolására törekedett. "Szűkszavú" alkotásai ennek ellenére tele vannak érzelemmel.
Az otthonhoz való ragaszkodás, a szegény emberek fájdalma, a táj magánya és nyugalma tükröződik népies művészetében. Sallangmentesen, a lényeget festette meg, olyan valósághűen, ahogyan csak az képes látni, aki megéli az életet, minden szépségével és borzalmával együtt.
Forrás: Modem
Két eladó Nagy István kép a Zsolnai Galéria kínálatában !
Katona arckép, 1917 31×22cm szénrajz, papír Jelezve: b.l. Nagy István 1917
Önarckép, 1924 körül 36×29cm szénrajz, papír Jelezve: j.l. Nagy István
Az árakról kérjük érdeklődjenek a galériában !