Vaszary János 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, de 1932-ben modernizmusa miatt nyugdíj nélkül bocsátották el, ezután magániskolában tanított. Nézetei ellentétben álltak a főiskola hagyományos szellemiségével, a konzervatív szemlélettel szembeszállva hallgatóit a természet utáni tanulmányokra és a modern művészet megértésére tanította.
Amikor Vaszary Jánost egy alkalommal meghajszolták művészetpolitikájáért, belépett az epreskerti nagy terembe, megállt a lépcsők tetején, bundában, megigazította lornyonját
s azt mondta széttárt karokkal: „Uraim nyissák ki az ablakokat, hadd áradjon be friss levegő ebbe az országba."
További történeteket Vaszary festészetéről és tanításairól itt lehet olvasni :