Valami megmagyarázhatatlan módon vonzódom Román György képeihez. Érzem bennük a fájdalmat, az elkeseredettséget és a szomorúságot. Az élete kész regény, érdemes utána nézni. Kedvenc színészemről, Gábor Miklósról olvasgatva hallottam róla először. Legendás volt a két ember barátsága. Gábor Miklós cikkeket írt Román György művészetéről, gyakran nyitotta meg kiállításait.
Fiúk motorbiciklivel, 1930 körül
Román György (1903-1981)
Festőművész és író alig kétéves korában, agyhártyagyulladás következtében elveszítette a hallását, és részben meg is bénult. Édesanyja tanította meg újra beszélni, ő meg erős akarattal addig próbálkozott a mozgással, mígnem sikerült.
Tizennégy évesen „regényt írt” a betegségéről, (elvégre Móricz Zsigmond volt a keresztapja), aztán elhatározta, hogy festő lesz. Nagybátyja, Elek Artúr (a Nyugat műkritikusa) bíztatta is; akkor elkezdett rajzolni az Akácfa utcai szabadiskolában, Derkovics Gyula és Berény Róbert társaságában. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke lett.
Jól írt és olvasott németül és angolul, bejárta Nagybányától Bécsen, Berlinen, Párizson át Sanghajig és Tokióig a fél világot. Amikor a Távol-Keleten próbált szerencsét, de befürdött a családi vállalkozással, profi bokszolóként és birkózóként kereste a kenyerét.
Ami a lelkében viharzott, azt kifestette és kiírta magából. Volt egy füzete, abba írta bele festői álmait. Hogy mi lett volna belőle, ha nem siket, nem tudni. Művészete egyedi volt, később sem hozott nagy anyagi sikereket neki. Nem fért bele a rákosista „korszellembe”, mert az álmait festette, írta. De ő sem tett semmit a mellőzöttsége ellen. Magyar sors.
Képeinek jórésze szürrealisztikus álom-vízió, hasonlóképp prózája is szép, de nehéz, sűrű szövetű. Átélt két háborút és néhány forradalmat, meg a munkaszolgálatot. Ez is benne van a művészetében, melynek kulcsszava: az élmény.
Az élmény lehet látott dolog, de egy emlék, akár fantáziakép vagy képzettársítás is. Ahogy monográfia-szakírója, Kolozsváry Mariann fogalmaz: „Művészi világa annyira öntörvényű, önmagából fakadó, hogy semmilyen művészettörténeti kategóriába nem helyezhető.”
Akasztás a cirkuszban, 1927
Komédiások, 1930
A vitorlás, 1932
Egy ház és lakói, 1937
A játékmester, 1946
Liliputok lakomája, 1946-48
A sziget, 1943
Népfürdő, 1946-48
Román György portré
Temető, 1942
Óriáskerék, 1946-48
Járvány, 1947
A vörös légypapír, 1947
www.zsolnaigaleria.hu