http://www.sothebys.com/content/sothebys/en/news-video/slideshows/2015/paintings-over-ten-million-dollars.html#

Aranykorok romjain. Jubileumi kiállítás a magyar műgyűjtés legnagyobbjairól a Kieselbach Galériában november 5-től december 2-ig.

Video

A képek megérkeztek a galériába. Többek között Munkácsy, Szinyei Merse Pál, Vaszary, Rippl-Rónai, Fényes Adolf, Gulácsy és Csontváry remekművei. Múzeumok és magángyűjtemények féltett kincsei, amelyek segítségével megidézhetjük a magyar festészet és műgyűjtés legszebb korszakát.

A képek mögött emberek és izgalmas, sokszor drámai történetek, miként tűntek el, szóródtak szét egykor világhírű gyűjteményeink.

Aranykorok romjain - új könyv és kiállítás a Kieselbach Galériában.

Csontváry életmű kiállítás Budapesten

2015. július 5-én, több évnyi előkészítést követően nyílik Csontváry Kosztka Tivadar festőművész átfogó életmű-kiállítása a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében. A Várgondnokság Nonprofit kft. által rendezett kiállítás kurátora Gulyás Gábor. A tárlat 2015. december 31-ig látogatható.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. A saját maga által nagy gonddal megrendezett kiállításai gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak – életében sem a szakma, sem a közönség érdeklődését nem keltette fel. Három évvel a halálát követően már monográfia jelent meg róla, az Ernst Múzeumban 1930-ben megrendezett emlékkiállítása pedig jelentős sikert hozott. 1936-ban újabb, korábban nem látott képeit ismerhette meg a magyar közönség, amely egyre nagyobb érdeklődést tanúsított Csontváry iránt. 1958-ban egy nagyszabású kiállítást szerveztek Brüsszelben Ötven év modern művészete címmel, ahol a Tengerparti sétalovaglás című vásznát Cézanne, Van Gogh és Gauguin művei mellett állították ki. Az 1963-ban Székesfehérváron megrendezett (majd Budapestre továbbvitt) életmű-kiállítása hatalmas közönségsiker volt. 1973-ban Pécsett megnyílt az önálló Csontváry Múzeum. Hosszas előkészítést követően 1994-ben nemzetközi kiállítás-sorozaton mutatták be a műveit, de a sokak által várt átütő külföldi siker ekkor elmaradt.

Vajon 2015-ben történik valami változás Csontváry ügyben ?

Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955)

magyar festő és grafikus, a magyar avantgárd stílus egyik megteremtője és jeles képviselője.

Perlrott Békéscsabán született, onnan került Nagybányára, majd a modern művészet korabeli központjába, Párizsba. Mindkét helyen otthonosan élt, szinte ingázott a kettő között. Eljutott Spanyolországba is, Európa számos nagyvárosába, feleségével, a szintén festő Gráber Margittal három évig Németországban élt. Azonban élete utolsó szakaszában itthon Szentendrén dolgozott.

Perlrott Csaba Vilmos így emlékszik gyermek- és ifjúkorára és szülővárosára: „1880-ban Békéscsabán, egy fehérre meszelt házikóban születtem. Édesanyám sokszor emlegette születésem némely körülményeit, de én alig figyeltem rá ilyenkor, s ma is csak nagy vonásaiban emlékszem vissza elbeszéléseire. Én sohasem vártam meg, míg a mondanivalóinak végére ér, rosszul takargatott unalommal játszani hívtam. Ez a viselkedésem ma teljesen érthető előttem, tele voltam életkedvvel és ő volt az egyetlen játszótársam. Bájos szellemű és nemes lelkű nő volt” – írja „Magamról” című visszaemlékezésében a művész, amelyet így folytat: „Atyám, az egyszerű órásiparos egészen más jellemű volt, mint édesanyám; ő kivette részét korának minden optimizmusából, nem voltak benne kétségek és rettegések. De nemcsak az édesanyám természetével, hanem az enyémmel is ellentétes volt az ő természete. Nyugodtan állt a mindennapok sodrában, én pedig a nyugtalan művészet kifürkészhetetlen titkait és végtelen szabadságát szerettem. Később kerülni kezdtem az iskolát, de a négy elemit mégis sikerült elvégeznem Békéscsabán. 1899-ben Pesten jártam tovább iskolába. Atyám mindenképpen azt akarta, hogy családi tradíciók szerint válasszam meg foglalkozásomat. (Mindenképpen zenészt vagy órást akart belőlem nevelni.)” – olvasható Benedek Katalin művészettörténész Perlrottról 2005-ben írt monográfiájában.

Nem így történt: Perlrott Csaba Vilmos hallani sem akart erről, szüleitől kikönyörögte, hogy színész lehessen, ám statisztálás helyett a Fővárosi Iparrajz iskolába járt.

Perlrott Csaba Vilmosnak kiváló iskolái és mesterei voltak. Koszta József tanácsára 1903-tól nyaranként a nagybányai művésztelepen festett, ahol az ő munkáit Iványi-Grünwald Béla korrigálta. Nagy hatást gyakorolt stílusára Ferenczy Károly festészete. 1906-ban párizsi ösztöndíjat nyert, a teleket Párizsban, a nyarakat többnyire Nagybányán töltötte.

A magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője volt, a nagybányai művésztelepen a neósok közé tartozott. Párizsban beiratkozott a Julian Akadémiára, majd 1908-tól Henri Matisse tanítványa lett. Paul Cézanne és Paul Gauguin festészetét is alaposan tanulmányozta. Nagy hatással voltak rá a német expresszionisták, a régiek közül El Greco a spanyol manierista festő. Gertrud Stein körével is kapcsolatba került, 1907-től már kiállított Párizsban a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban, s hamarosan Európa más nagyvárosaiban is. Egyéni kiállítása volt Párizsban 1908-ban, 1909-ben és 1912-ben.

Rendkívül termékeny alkotó volt, s nagyon fogékony az új stílusirányzatokra, 1910-ben Iványi Grünwald Bélával az élen a többi neós társaságában vonult Nagybányáról Kecskemétre, s megalapították ott a kecskeméti művésztelepet. Több nyáron át dolgozott Kecskeméten. Az első világháború után néhány évig Németországban, majd Párizsban élt. 1924 és 1934 között gyakorta Nagybányán festett nyaranként, az 1930-as évek közepétől egyre többször Szentendrén dolgozott, 1949-ben felvételt nyert a Szentendrei Festők Társaságába, s 1955-bekövetkezett haláláig ott festett.

Zsolnai Galéria