41. Magyar Filmszemle

Forgács Péter dokumentumfilmjét, a Hunky Blues-t választottam a filmszemle egyik nyertesének. Nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom. Kiváncsi vagyok rá, hogy a szakmai zsűri a hét végén hogyan látja.

A pergő képsorok  a magyarság nagy kivándorlásáról szólnak, ami 1890-1921-ig tartott. Soha nem látott korai amerikai híradások, fényképek és visszaemlékezések sokaságát szövi össze nagyszerűen Forgács Péter.

A film valahogy több nekem, mint egy dokumentumfilm, mert elgondolkodtat, és segít magunkat elhelyezni a világban. Nagyon jók a narrátorok, fantasztikus hallani a régi felvételeket, a régi visszaemlékezéseket.

Szomorú volt látni, hogy a nyelvtudás hiánya a magyarokat milyen nehéz helyzetbe hozta az Újvilágban, szinte a legveszélyesebb, a legnehezebb munkahelyre, leginkább a bányákba kerültek.

Tanulsággal is szolgál a film. Jó lenne végre reálisan elhelyezni magunkat a világban, és rájönni arra, hogy milyen picik is vagyunk, és csak magunkra számíthatunk. Nem szerencsés, ha bábuk módjára élünk, és azt tesszük, amit mások diktálnak.

Pici ország nagy szívvel. Ennek minden előnyével és hátrányával.

Ha az ember ma nehéznek érzi a sorsát, csak meg kell nézni ezt a filmet és rájöhet arra, hogy semmi ez ahhoz képest, amin a film szereplői anno átmentek.

A magyarnak régen se volt könnyű és ma sem az. A jövővel kapcsolatban... hát, elég szkeptikus vagyok.