Budapest, a Ludwig Múzeumban megrendezett Glenn Brown kiállítással felkerült a kortárs képzőművészet világtérképére. Rögtön elmagyarázom, hogy miért.
Ludwig Múzeum. (LUMU)- Budapest
Glenn Brown (Hexam,1966- ) a Young British Artists (yBa) néven elhíresült fiatal brit művészgeneráció tagja, mely a Damian Hirst által 1988-ban rendezett, ma már mitikusnak számító Freeze kiállítás kapcsán került reflektorfénybe.
Glenn Brown a csoport több tagjához hasonlóan a Goldsmiths College-ban végzett, és társaival ismét a művészeti érdeklődés középpontjába állította a brit művészetet. Sensation című kiállításuk (1997) diadalmasan körbeutazta a fél világot, bár úgy talán már érthetőbb, ha megtudjuk, hogy a híres médiamágnás és gyűjtő Charles Saatchi volt a művek tulajdonosa és a kiállítás kurátora is egyben.
A Ludwig Múzeum kiállítása Glenn Brown munkásságának első átfogó bemutatója: a Tate Liverpool és a torinói Fondazione Sandretto Re Rebaudengóval való együttműködés eredményeként jött létre. A budapesti kiállítás anyaga néhány kivételtől eltekintve megegyezik a korábban megrendezett liverpooli és torinói kiállításokéval. Neves magángyűjtők és híres galériák, mint pl. a Gagosian Gallery adták kölcsön bemutatásra féltve őrzött kincseiket Budapestnek.
Hogy miért féltve őrzött kincsek ezek? Mivel Charles Saatchi titkárát nem értem el, böngészgettem a neten. Aránylag gyenge, 95'ben készült, kis méretű (53×61cm olaj) képét 400-500e $-ért kinálták a piacon. Gyengébbek kedvéért 80-90M HUF -ról beszélünk. Mondom, gyenge volt a kép !
Glenn Brown művészetének elsődleges forrása meglepő módon a reprodukció. Albumokból, vagy az internetről gyűjtött képeket használ. A művészettörténet kanonizált alkotóitól (Rembrandt, Fragonard, Dali) éppúgy merít, mint kevésbé ismert 19. századi festőktől (John Martin, Székely Bertalan) vagy akár sci-fi könyvek illusztrátoraitól (Chris Foss, Adolf Schaller vagy Tony Roberts).
Expresszionista ecsetvonásokat imitál, például Willem de Kooning, Karel Appel vagy Frank Auerbach festményeit, de a végeredmény nem az eredeti képnek, hanem a reprodukciójának hiperrealista másolata.
Tükörsima felületű képei a régi mesterek szemfényvesztő trükkjeit, a trompe l'oeil technikáját idézik. Aprólékos kézimunkával megfestett vásznai akár hatalmasra nagyított reprodukciónak is tünhetnek, újabb festményein ugyanakkor megfigyelhetők a számítógépes képfeldolgozó programok effektjei is.
Forrás: LUMU
Fantasztikus festői tudás, nagyszerű kiállítás, kötelező megnézni !
