Találkoztam ma egy barátommal a tenisz klubban, aki elmesélte, nem érti a modern művészetet, és ezért nem is szereti. Elgondolkodtam ezen, és Hokusai története jutott az eszembe.
Katsushika Hokusai (1760-1849)
Őt tartják a japán rajzmesterek legnagyobbikának. Önmagát több képen csak "a rajz bolondjának" nevezte.
Rövid életrajzát maga írta, ebben van a tanítás.
" Már hatéves koromban főszenvedélyem volt a tárgyak formáinak lerajzolása.
Midőn elértem ötvenedik életévemet, már végtelen sorát adtam ki a rajzoknak, de mindazt, amit hetvenéves koromig teremtettem, szóra is alig érdemes.
Hetvenhárom éves koromban kezdtem kissé megérteni az igazi természetet, az állatok, a füvek, a fák, a madarak, a halak és bogarak formáit.
Következésképpen nyolcvanéves koromban még jobban fogok előrehaladni. Kilencvenéves koromban be fogok hatolni a dolgok misztériumába. Százéves koromban bizonyára csodállatos tökéletességet érhetek el, és ha száztíz éves leszek , minden vonal, minden pont, ami csak kezem alól kikerül, eleven lesz."
Az öreg rajzmester nyolcvankilenc éves korában halt meg, a küszöbén annak, hogy behatoljon a dolgok misztériumába.
A dolgok megértéséhez, elsajátításához sok munka és idő kell. Nekünk is csak az lehet a dolgunk, hogy folyamatosan tanuljunk, és tanítsuk a szemünket. A művészet értéséhez idő kell, nem szabad türelmetlenkedni.
