A Műcsarnok azért vállalkozik kortárs magyar gyűjtemények bemutatására, mert az elmúlt években a műgyűjtés a hazai művészeti élet meghatározó jelenségévé vált, s a gyűjtemények a művészeti értékteremtés szerves részét képezik. - írja Petrányi Zsolt a Műcsarnok igazgatója a kiállítás kiadványában.
Ezzel az állítással nem is lenne bajom, de miért érzem úgy a Műcsarnok kiállításrendezésével kapcsolatban, hogy slendrián, lesajnáló és pénztelen.
Hogy akarják elérni, hogy a magyar kortárs képzőművészetet a megfelelő rangon kezelje a világ, ha a Műcsarnok rendezési színvonala nem fejlődik. Egy kiállítás tálalása ( ebbe a világítástól a teremőrökig minden beleszámít ) a mai világban egyre fontosabb.
Véleményem szerint nem elég annyi, hogy jelentős kortárs magyar gyűjtemények tulajdonosainak megengedik, hogy féltve őrzött műtárgyaikat felaggathassák a múzeum falaira a nagyközönségnek. Még a szakmailag jártas látogató is rosszul érzi magát a kiállítás megtekintése közben, pláne egy óvatlan betérő.
Ne csodálkozzunk, ha a kortárs képzőművészetünk ott van, ahol! Ebben nagyrészt a magyar kultúrpolitika, kirakatban a Műcsarnokkal és az MNG-vel a hibás.
A kiállított gyűjteményekben színvonalas alkotások is láthatók, de a megrendezés igénytelen,nívótlan. Hozzám leginkább a Fehér és a Pálfi gyűjtemény műtárgyai álltak a legközelebb.
Méhes Lóránt-Zuzu Modern festészet /Apu/, 1973
Nádler István Feketebács-Kereszt
Bukta Imre Kövesdi domboldal, 2000
Bak Imre
Gaál József Tormási teknők, 2005
Lakner László Amon Düül, 1970
Halász András Téglák, 2005
Nyári István Pokemon Hunter, 2000
Fehér László Apa és fia, 1998
