„Annak a háznak az volt a tragédiája, hogy túl sok volt benne a titok.” – Mikszáth Kálmán

Azt mondják, minden Betléren kezdődött.

Andrássy Manóhoz vendégek érkeznek. Barátja, Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza kopogtat. Velük tart a szép színésznő lánya is, Benke Róza. A lány születésétől kezdve anyja árnyékában él. Színpadra vágyna ő is, ám anyja nem engedi. Sehová sem engedi. Hát csoda, ha a csinos lány a betléri kastély díszletei között hirtelen igazi királynőnek érzi magát? 

A kastély vendége Andrássy Manó fivére, Gyula is. Élete a tökéletességbe tart. Politikai pályája meredeken ível felfelé, otthon felesége a harmadik gyermekükkel várandós. Ezt az idillt bontja meg a találkozás Benke Rózával. Tiszavirág, semmiség – nyugtatja magát a gróf. Csak egy kézcsók, egy mosoly… Csak egyetlen éjszaka...

A felmentés elmarad mégis. Benke Róza Andrássy Gyula gyermekét hordja a szíve alatt. Anyja őrjöng, Jókai előtt titokban tartják. Egyszerre ejt szégyenfoltot két családon ez a lány...
Kislány születik, anyja és nagyanyja után Rózának nevezik el.  Szülés után nem sokkal Benke Róza meghal, a kicsit gondozásba adják. Mert ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik!

A pici Róza három éves koráig tart a Laborfalvi által megálmodott forgatókönyv. Amikor az író nincs otthon, a gondozónő elviszi a kislányt a nagymamához. Egyik nap aztán rosszkor érkezik. Jókai nyit ajtót.  Mi folyik ebben a családban? - sóhajt megdöbbenve. Egyszer minden titkot kicsomagol az élet... 

Mit szólnak majd az emberek? – retteg Laborfalvi. A kislány hozzánk tartozik! – dönt az író.  Jókai Róza – milyen szépen cseng a név! És rajtuk kívül nem tudja senki, a kislány kitől örökölte szép vonásait.
A gyermeki szeretet feltétel nélküli.: mamának nevezi nagyanyját, papának (pápinak) Jókait.  A kép meggyőző, egy idő után elül a kérdezősködés.
A kislány legjobban rajzolni szeret. A "nagy magyar mesemondó" pótpapa segíti álmait. Világhírű művésznő leszel, Rómáig meg sem állsz, ott tanulsz majd! - mosolyog ősz bajsza alatt, és először Székely Bertalanhoz viszi Rózát.

Erős kezdés, a festő megszállott. Azt szeretné, ha tanítványai úgy festenének, mint a legnagyobbak. Túl nagy elvárás, nem nőnek fel hozzá, de Róza tehetségét hamar észreveszi. „Jókai kisasszonyban van a legtöbb spiritusz” – mondogatja, és Münchenbe küldi  barátjához, egy másik mesterhez, Liezen-Mayer Sándorhoz.

A lány félve utazik Münchenbe. Liezen-Mayer híre óvatosságra inti. Azt mondják, a művész csapdába ejti a női szíveket, bűvköréből nincs szabadulás.  Az első személyes találkozás után rájön, nincs mitől tartania. München nagy város, Liezen-Mayer nem a tanítványai között keres új kalandokat.

Róza két telet tölt Münchenben, szüntelen tanul. Ám nagyanyja halála után mégis felhagy az iskolával, lemond az álmairól, hazaköltözik. Nem hagyja egyedül Jókait. Laborfalvi halála nagyon megviseli az idős írót, felesége nélkül elveszve téblábol a világban, fogadott unokája marad csak a támasz.  

Az egyhangú napokba meghívás érkezik, Jászai Mari vacsorára várja Rózát. Az asztalnál ott ül Jászai udvarlója, Feszty Árpád is. A vacsora végén a festő hazakíséri a lányt. Kopogtat a kísértés, titokban találkozgatnak, egymásba szeretnek és Feszty megkéri Jókaitól a lány kezét. Jászai Mari sírva üvölti a világba fájdalmát: „Az ágyamból szedte ki! Az ágyamból...!”

Egy év sem telik el, - talán Jászai haragjától tartva, szinte titokban - Fiumében esküsznek örök hűséget egymásnak, majd Velencébe utaznak nászútra.

Házasságuk hatodik évében kislányuk születik. Feszty Masa. Festő lesz, mint az édesapja. Mint az édesanyja lehetett volna...

Gróf Andrássy Gyula törvénytelen lánya, akit Jókai Mór nevelt és vett a nevére, háttérbe vonul, alárendeli magát férje művészetének.

Egész élete áldozat volt.

Pesten, a Bajza utcán álló "velencei palotát" Feszty Árpád építtette, Jókai anyagi támogatásával. Az emeleten élt az író, lent Róza és a festő.

Idén tavasszal a Betléri kastély könyvtárszobájának egyik eldugott ajtaja mögött váratlan kincseket találtak. Többek között egy Jókai-kézirat is előkerült. Hogy ott született a mű vagy az író később vitte ajándékba, csak egy újabb titok a megszámlálhatatlan között.

Jókai Róza visszaemlékezéseiben megemlíti, igazi apjával mindössze egyszer találkozott, esküvője előtt. A részletekről soha nem beszélt.