Műkereskedelem és művészet

Szín, fény, ragyogás - ahogy kedvenc rádióm spot-jában hallható.

Márffy Ödön (1878-1959) gyűjteményes kiállítása a Kogartban.

 Fekvő akt, 1911-13 között

Nehezen tudom visszafogni magam, hogy ne az elragadtatás szóljon belőlem, amikor ezeket a sorokat írom. Mindig az egyik kedvenc magyar festőm volt Márffy, de így együtt látni műveit, méghozzá igényes környezetben, hibátlan rendezéssel, ez egy katartikus élmény volt. Köszönet érte Kovács Gábornak, Rockenbauer Zoltánnak a kurátornak, és a Kogart teljes csapatának!

 Zebegényi téglagyár, 1910 körül

Ha valaki nem értené, miért vagyok megszállott és elkötelezett híve a magyar festészetnek, akkor kérem látogasson el az Andrássy út 112.-be! Mindenki  saját szemével győződhet meg arról, hogy a magyar festészet játszi könnyedséggel veszi fel a versenyt a világgal. Csak idő kérdése, hogy élvonalbeli festőink alkotásai mikor válnak megfizethetetlen műkincsekké.

 Aktos kompozíció, 1909

 Konstruktív önarckép, 1914

 Dalmát tengerpart, 1910-évek eleje

 Álló akt, 1910 évek

 Fenyő, 1911 körül

 Nyergesi lány, 1908 körül

Fiú és leány zöld padon, 1908 körül

Ma reggel elkaptam egy beszélgetést a rádióban Csák Ferenccel, a Magyar Nemzeti Galéria új főigazgatójával.
A beszélgetés zárásaként a riporter feltette a kérdést  Csák Ferencnek.

- Volt-e olyan műtárgy, amit elsőként meglátogatott vagy kézbe fogott a Magyar Nemzeti Galériában, a beiktatása után ?
Kis hezitálás után, némi unszolásra megjött a válasz.
-Igen volt, egy Kerényi Jenő szobor.

Juj... 

Kerényi Jenő (1908-1975)  Osztyapenko emlékmű, 1951

A Körmendi Galéria 220ezer -1,5M Ft között árulja Kerényi Jenő alkotásait.   Klikk !

A Műcsarnok azért vállalkozik kortárs magyar gyűjtemények bemutatására, mert az elmúlt években a műgyűjtés a hazai művészeti élet meghatározó jelenségévé vált, s a gyűjtemények a művészeti értékteremtés szerves részét képezik. - írja Petrányi Zsolt a Műcsarnok igazgatója a kiállítás kiadványában.

Ezzel az állítással nem is lenne bajom, de miért érzem úgy a Műcsarnok kiállításrendezésével kapcsolatban, hogy slendrián, lesajnáló és pénztelen.

Hogy akarják elérni, hogy a magyar kortárs képzőművészetet a megfelelő rangon kezelje a világ, ha a Műcsarnok rendezési színvonala nem fejlődik. Egy kiállítás tálalása ( ebbe a világítástól a teremőrökig minden beleszámít ) a mai világban egyre fontosabb.

Véleményem szerint nem elég annyi, hogy jelentős kortárs magyar gyűjtemények tulajdonosainak megengedik, hogy féltve őrzött  műtárgyaikat felaggathassák a múzeum falaira a nagyközönségnek. Még a szakmailag jártas látogató is rosszul érzi magát a kiállítás megtekintése közben, pláne egy óvatlan betérő. 

Ne csodálkozzunk, ha a kortárs képzőművészetünk ott van, ahol! Ebben nagyrészt a magyar kultúrpolitika, kirakatban a Műcsarnokkal és az MNG-vel a hibás.

A kiállított gyűjteményekben színvonalas alkotások is láthatók, de a megrendezés igénytelen,nívótlan. Hozzám  leginkább a Fehér és a Pálfi gyűjtemény műtárgyai álltak a legközelebb.

Méhes Lóránt-Zuzu   Modern festészet /Apu/, 1973

Nádler István      Feketebács-Kereszt

Bukta Imre    Kövesdi domboldal, 2000

Bak Imre

Gaál József       Tormási teknők, 2005

Lakner László     Amon Düül, 1970

Halász András        Téglák, 2005

Nyári István     Pokemon Hunter, 2000

Fehér László           Apa és fia,   1998

Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani ?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Szaval:  Latinovits Zoltán

Zene:   Crystal (Outro)

Köszönet érte a Verspatikusnak !

Igényes gyűjtői körökben mindig nagy figyelmet kap Tóth Menyhért egy-egy felbukkanó alkotása. Az életmű késői korszakából származó "fehér" festményeihez hozzájutni szinte reménytelen, de az ötvenes években készült munkái hozzáférhetőek. Mivel az életmű lassan és nehezen találja meg magát a magyar művészettörténeti hierarchiában, ezek a képek még elérhető árakon cserélnek gazdát. Félő, hogy nem sokáig lesz ez így, mert a tehetősebb gyűjtők gyorsan levadásszák őket.

Tóth Menyhért 1904. január 2-án született Mórahalmon. 1980-ban meglehetősen szegényes körülmények között érte a halál Budapesten.
A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. Mestere már akkor felfedezte benne a kivételes tehetséget, az egyéni látásmódot.
Alakjai nem realista alkotások, nem lehet ráismerni arra, akit éppen lefestett, mert képei gondolatokat fejeznek ki, azok művészi sűrítés eszközeivel, egyéni látásmóddal készültek, falusi élmények hatására.

Megörökített mindent, ami körülötte volt; a faluban szokásos tevékenységet, az ismerősöket, továbbá azt is amit csak Ő látott: az élővilág szimbiózisát, amelyben ember, állat, növény, föld és levegő összefüggő, együtt pulzáló egész.

Bevallottan a teljesség megfogalmazása izgatta, így alakjait idővel egyre kerekebbé formálta, s a kompozícióit egyre inkább kivilágosította a mindent betöltő fény.

Szembetűnő a Chagalléhoz hasonlító témafeldolgozása, s annak ellenére hogy bizonyos értelemben "vérbeli" alföldi festőnek tekintjük, a szürrealisztikus álomszerűséget, illetve a játékosnak tűnő könnyedséget mindvégig megőrizte.

Első gyűjteményes kiállítása 1964-ben Hódmezővásárhelyen volt. Ezt követően Magyarországon és külföldön is számos kiállításon mutatták be képeit. Hagyatéka a Kecskeméti Képtárba került. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Kiscelli Múzeumban, valamint hazai és külföldi magángyűjteményekben.

www.zsolnaigaleria.hu