Műkereskedelem és művészet

Minden idők legnagyobb árverési rekordját eredményezte a Sotheby's aukciós ház londoni licitje, amelyen bruttó 65 millió fontért (19 milliárd forintért) kelt el a múlt században élt svájci szobrász, Alberto Giacometti (1901-1966) egyik alkotása.

A leütési árrekordot a "L'Homme qui marche I" című, életnagyságú, 1961-ben készült bronzfigura aukciója hozta. A Sotheby's közlése szerint ez a legmagasabb ár, amelyet hivatalos árverésen műalkotásért valaha is megadtak.

Az ismeretlen vevő telefonon licitált. Az előzetes árbecslés 12-18 millió font közé taksálta a várható bevételt; az induló 12 millió fontról alig nyolc perc alatt jutott el a licit a leütési rekordig.

A szobrot a Commerzbank AG bankcsoport bocsátotta árverésre. A befolyt vételárat a pénzintézet által támogatott jótékonysági alapítványok, illetve múzeumok között osztják szét.

A februári árverés, amelyen modern és impresszionista alkotásokra lehetet licitálni, általában is igen eredményes volt: az összbevétel megközelítette a 147 millió fontot (44 milliárd forint). Londoni művészeti aukció soha ekkora bevételt még nem hozott.

Megjegyzés:  2004-ben a Szépművészeti Múzeumban láthattuk a szobor egyik változatát az Alberto Giacometti kiállításon. A szobor bronzból készült, mérete: 170×23×53cm.

Ez a szobor Giacometti művészi útkeresésének metaforája, a férfi aki mindig kutatva lép tovább és tovább. A művész első és sokáig egyetlen nagyméretű emberalakjaként különös jelentősége van a lépés hogyanjának. Rodin hasonló című, atlétikusan nekirugaszkodó figuráival ellentétben ez az egyiptomi szobrokhoz hasonlóan csak aprót lép előre, mintha pusztán ki akarná tapintani a talajt vagy éppen az első lépteit próbálgatná- mintha azt akarná kitapasztalni, hogy egyáltalán lehetséges-e a járás.

Alberto Giacometti(1901-1966) művészetének hatása nálunk, elsősorban Schaár Erzsébet(1908-1975) és Vilt Tibor(1905-1983) szobrászművészek munkáiban érezhető.

 Forrás: HVG, Szépművészeti Múzeum katalógus/2004

Creo

Gyűjteménybe keresem megvételre ezeket a festményeket !

Vörös Géza  -  Fekvő nő    50×69cm olaj, vászon

Pólya Tibor  -  Táncos   115×100cm  olaj, vászon 

Gyenes Gitta  -  Római tangóharmónikás   70×97cm   tempera, papír

Remsey Jenő  -  Kávéházban   138×98cm  olaj, vászon

Hacker Mária  -  Dalmát utca   70×100cm   olaj, karton

Farkasházy Miklós  -  Strandon   73×60cm olaj, vászon

www.zsolnaigaleria.hu

Találkoztam ma egy barátommal a tenisz klubban, aki elmesélte, nem érti a modern művészetet, és ezért nem is szereti. Elgondolkodtam ezen, és Hokusai története jutott az eszembe.

Katsushika Hokusai (1760-1849)

Őt tartják a japán rajzmesterek legnagyobbikának. Önmagát több képen csak "a rajz bolondjának" nevezte.

Rövid életrajzát maga írta, ebben van a tanítás.

" Már hatéves koromban főszenvedélyem volt a tárgyak formáinak lerajzolása.

Midőn elértem ötvenedik életévemet, már végtelen sorát adtam ki a rajzoknak, de mindazt, amit hetvenéves koromig teremtettem, szóra is alig érdemes.

Hetvenhárom éves koromban kezdtem kissé megérteni az igazi természetet, az állatok, a füvek, a fák, a madarak, a halak és bogarak formáit.

Következésképpen nyolcvanéves koromban még jobban fogok előrehaladni. Kilencvenéves koromban be fogok hatolni a dolgok misztériumába. Százéves koromban bizonyára csodállatos tökéletességet érhetek el, és ha száztíz éves leszek , minden vonal, minden pont, ami csak kezem alól kikerül, eleven lesz."

Az öreg rajzmester nyolcvankilenc éves korában halt meg, a küszöbén annak, hogy behatoljon a dolgok misztériumába.

A dolgok megértéséhez, elsajátításához sok munka és idő kell. Nekünk is csak az lehet a dolgunk, hogy folyamatosan tanuljunk, és tanítsuk a szemünket. A művészet értéséhez idő kell, nem szabad türelmetlenkedni.

Juronics Tamástól hallottam egyszer," nem biztos, hogy mindig kell a szöveg, ha a mozdulat elég kifejező. "  Van benne valami. Pláne, ha Ő mondja.

Rendkívül meggyőző az a színvonal, amit a Szegedi Kortárs Balett társulata mutat előadásról előadásra. Észrevétlenül a rajongójuk lettem. A Carmina Burana és a Homo Ludens után a napokban a Csipkerózsikát láttam tőlük. Talán elég lenne annyit mondani a produkcióról, hogy felejthetetlen, de azért egy kicsit mesélek róla.

A zene Csajkovszkij, de csak addig, amíg Dj Dusán át nem veszi az irányítást, és zenéjével a 21.századba rántja a képzeletünket.

A díszlet és a jelmez Kentaur munkája. Olyan mint egy eleven festmény. Fantasztikus, ötcsillagos munka.

A táncosok, főleg a címszereplő Szarvas Krisztina, káprázatosak.

A koreográfus-rendező Juronics Tamás, egyszerűen zseniális.

A történet a következő: Csipkerózsika fiatal leányként hamar találkozik azzal a fránya orsóval, és "kómába zuhan".  Ritka szerencséje van, mert megtetszik a szexuálisan túlfűtött halálkirálynak. ( Video) 

Sajátságos ébresztőjével életre kelti a lányt, de miután a halálkirálynő féltékenységi rohamot kap, átpasszolja a csajt két hű szolgájának.  Ezek a hű katonák sem eunukok, ezért Csipkerózsika komoly kiképzésben részesül.

Mindeközben a királyfi, aki egy múlt századi figura, álomvilágban él, nem veszi észre, hogy a világ megváltozott körülötte. Álmodik egy királylányról, akinek nem csak az ábrázata szűzies.

A negatív katarzis nem marad el.

A találkozás létrejön. A királyfi fülig szerelmes lesz "Csipkésrózsikába", de az nem vele, hanem az egyik kigyúrt katonával képzeli el a jövőjét. 

Balett, a kamaszkor veszélyeiről kamaszoknak.

Lányos szülők ne nézzék meg ! :)

Friss hír:

Haller János, a Szegedi Kortárs Balett táncosa kapta a "Legígéretesebb pályakezdő táncművész" díjat, melyet február 13-án este a Táncművészek Bálján személyesen Európa egyik legnevesebb alkotójától, Robert North koreográfustól vett át.

Ő táncolta a "Halálkirályt" .

Gratulálunk !

Budapest, a Ludwig Múzeumban megrendezett Glenn Brown kiállítással felkerült a kortárs képzőművészet világtérképére. Rögtön elmagyarázom, hogy miért.

Ludwig Múzeum. (LUMU)- Budapest

Glenn Brown (Hexam,1966- ) a Young British Artists (yBa) néven elhíresült fiatal brit művészgeneráció tagja, mely a Damian Hirst által 1988-ban rendezett, ma már mitikusnak számító Freeze kiállítás kapcsán került reflektorfénybe.

Glenn Brown a csoport több tagjához hasonlóan a Goldsmiths College-ban végzett, és társaival ismét a művészeti érdeklődés középpontjába állította a brit művészetet. Sensation című kiállításuk (1997) diadalmasan körbeutazta a fél világot, bár úgy talán már érthetőbb, ha megtudjuk, hogy a híres médiamágnás és gyűjtő Charles Saatchi volt a művek tulajdonosa és a kiállítás kurátora is egyben.

A Ludwig Múzeum kiállítása Glenn Brown munkásságának első átfogó bemutatója: a Tate Liverpool és a torinói Fondazione Sandretto Re Rebaudengóval való együttműködés eredményeként jött létre. A budapesti kiállítás anyaga néhány kivételtől eltekintve megegyezik a korábban megrendezett liverpooli és torinói kiállításokéval. Neves magángyűjtők és híres galériák, mint pl. a Gagosian Gallery adták kölcsön bemutatásra féltve őrzött kincseiket Budapestnek. 

Hogy miért féltve őrzött kincsek ezek? Mivel Charles Saatchi titkárát nem értem el, böngészgettem a neten. Aránylag gyenge, 95'ben készült, kis méretű (53×61cm olaj) képét 400-500e $-ért kinálták a piacon.  Gyengébbek kedvéért 80-90M HUF -ról beszélünk. Mondom, gyenge volt a kép !

Glenn Brown művészetének elsődleges forrása meglepő módon a reprodukció. Albumokból, vagy az internetről gyűjtött képeket használ. A művészettörténet kanonizált alkotóitól (Rembrandt, Fragonard, Dali) éppúgy merít, mint kevésbé ismert 19. századi festőktől (John Martin, Székely Bertalan) vagy akár sci-fi könyvek illusztrátoraitól (Chris Foss, Adolf Schaller vagy Tony Roberts).

Expresszionista ecsetvonásokat imitál, például Willem de Kooning, Karel Appel vagy Frank Auerbach festményeit, de a végeredmény nem az eredeti képnek, hanem a reprodukciójának hiperrealista másolata.

Tükörsima felületű képei a régi mesterek szemfényvesztő trükkjeit, a trompe l'oeil technikáját idézik. Aprólékos kézimunkával megfestett vásznai akár hatalmasra nagyított reprodukciónak is tünhetnek, újabb festményein ugyanakkor megfigyelhetők a számítógépes képfeldolgozó programok effektjei is.

 Forrás: LUMU

Fantasztikus festői tudás, nagyszerű kiállítás, kötelező megnézni !