Műkereskedelem és művészet

A Népszabadság Könyvek sorozatban, a Kieselbach Galéria támogatásával megjelent Molnos Péter művészettörténész Csontváry /Legendák fogságában/ című könyve.  A 216 oldalas album Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) valamennyi fellelhető  festményét tartalmazza.

"Sokan készpénznek tekintették, amit Csontváry utolsó éveiben, 1910 után önmagáról papírra vetett, ezt tükrözték az életéről korábban megjelent kötetek. Valószínűleg csak legenda, és része a zseniális festőművész önmítoszteremtésének az is, hogy égi jelre kezdett el festeni. A legendákról le kell hántani azt, aminek nincs köze az életműhöz" - állítja Molnos Péter.

Elfogult vagyok Molnos Péter könyveivel, elemzéseivel. Ő az a művészettörténész, akinek mindig odafigyelek a gondolataira. Nagyon szeretem, ahogyan ő közelít egy képhez. Kiváncsi vagyok rá, hogyan gondolkodik a Csontváryról. Az Aba-Novák, a Batthyány, a Derkovits könyv után Csontváry. Nagyon jó választás. Várom már, hogy belemerülhessek.

Megjegyzés:

A könyv előszavában Kieselbach Tamás egy önálló Csontváry múzeum létrehozására tesz javaslatot, amit Budapesten a Várban képzel el. Véleménye szerint Csontváry az egyetlen olyan magyar festő, aki világsiker lehet.

A javaslat első részével maximálisan egyetértek. Itt Budapesten kell kiállítani a Csontváry életművet, például a Várban, mert az valóban központi helyen lenne. Manapság fontos szerepe van a tálalásnak. Csontváry képei egy külön múzeumban a Várban, komoly nemzetközi visszhangot kapna, és nagyon jól építené Magyarország imázsát. Azonban az, hogy Csontváry lenne az egyetlen világsiker festészetünkben, nekem kicsit erős. Ne legyünk ennyire kishitűek! A magyar képzőművészet nagyon erős. Csontváryn kívül, azért van még egy-két világszínvonalú festőművészünk, de talán Csontváry  unikális jellege miatt jó reklámja lehet a magyar festészetnek. Végre lássa a világ azt, amit mi már régóta tudunk, hogy a leghíresebb magyar festőink nem követők és utánzók, hanem világszínvonalon alkotó művészek voltak.

Boldog  karácsonyt az akvarell olvasóinak !

A műkereskedőnek a legféltettebb kincse a szakmai becsülete. Feladata többek között az, hogy alaposan körbejárja a hamisság vagy eredetiség kérdését, mielőtt üzletet kínál.

Mostanában divatos módja a hamis képek piacra kerülésének, hogy egy régóta működő aukciósház aukciós katalógusába rejtik el a kétes alkotásokat, az eredetik közé vegyítve.

Lényegében teljesen mindegy, hogy a tétel az aukción megtalálja-e a „madarat” vagy sem, az eladás az aukció után, a kép katalógusban való szerepeltetésével kap igazolást, és kerül be a műkereskedelembe, mint „legális” darab. Azért ennek ára van, minimum a tétel fotózása. Kb. 20-40e forint. Még a hülyének is megéri.

Volt idő, amikor még a Műtárgy és Régiségkereskedők Országos Szövetségének az elnöke is felemelte a szavát hasonló esetekben.

Jelenleg minden piaci szereplő csendben lapít. Legyen az gyűjtő, kereskedő, vagy művészettörténész. Félnek a botránytól, de nem veszik észre, hogy pont ezért tartják ma "csalóknak" a műkereskedőket Magyarországon.

Most sem hördült fel a szakma, amikor a napokban, az egyik aukcióról érdekes módon, hirtelen, visszavonták  az Aba-Novák műveket, mert a művész leszármazottai sérelmezték a hamis képeket.  Hol vannak azonban Rippl-Rónai, Koszta, Gulácsy, Kádár, Schönberger, Vaszary hagyatékának őrzői?

Igazán időszerű lenne egy hivatalos bizottság, amely elismert művészettörténészekből állna. Ők döntenének az eredetiség vagy hamisság kérdésében. Álljon ez a bizottság legalább 8-10 főből, döntéseik kapjanak nyilvánosságot, sőt a képek bírálatra kerüléséről is vezessenek jegyzőkönyvet, amiből bármikor kideríthető lenne, ki foglalkozik hamis képekkel, legyen az magánszemély vagy galéria.

11. kép

Scheiber Hugó (1873-1950)

Körhinta

52×98cm olaj, karton

Jelezve: j.l. Scheiber H

K.á.: 1,2M - Leü.á.: 15M

A Virág Judit 2009. téli aukció eredményei.

Kis izgalommal indult ugyan (leszakadt a hó a városra, ezért csak fél ház), de végül sikeres aukció volt szombat este a Kongresszusi Központban. Ez az aukció is az bizonyította, hogy a jó aukciós eladáshoz, elég csak két ember. Amióta a telefont  feltalálták, akár a pálmafák alól is lehet licitálni. Valahogy így történhettek a dolgok, mert már a 11. tételnél( Scheiber- Körhinta) látni lehetett, hogy a jó képek, szép leütéseket fognak produkálni. Így alakult a Top 10-em.

20. Kádár 6,5M-16M

40. Aba-Novák 50M-85M (Már a sima leütés is au. rekord Aba-Nováknál, de így!)

45. id Markó 13M-13M

64. Kádár  5,5M-10M

69. Czóbel 12M-18M

90. Zsolnay (váza) 3M-4,2M

96. Uitz  14M-20M

120. Vaszary  15M-19M

125. Ferenczy K.  15M-20M

160.  Kádár   3,5M-7,5M

Magas licittel kiugró tételek:

4.  Barabás   220e - 1,3M

11. Scheiber  1,2M-15M

27.  Vaszary  5M- 18M

128. Kádár  5M-11M

Megjegyzés: 

A leütések után a pénztárban +20% jutalékot illik még fizetni !

A piac véleménye szerint itt nincs semmiféle válság, vagy válság idején is érdemes értékes műtárgyakba fektetni.

Galériák, festmények 2009-ben címmel

Rung András írt egy cikket január elején a<galeria.blog.hu>-n. Itt az év vége, nézzük miben lett igaza, és miben nem.

"Sokan jósolnak blogjaikban a szakterületüket tekintve, így most én is leírom, hogy mit várok 2009-től a magyar képkereskedelmet illetően.

Korábbi trendek erősödése
Biztos ebben az évben is folytatódik a sikeres antikosok (Kieselbach Tamás, Virág Judit) terjeszkedése a kortárs műkereskedelemben. A folyamat teljesen érthető. Fogynak az értékes régi művek, ezért célszerű új területeken is megjelenni.

Ez még annak is köszönhető, hogy a vásárlás szempontjából már aktívnak számító 30-asok nem érdeklődnek a poros antikok után. A bútorok még szószó, de régi harmadvonalbeli képeket nem akarnak venni. Az igazán jó munkák pedig ha vannak, akkor pár millió után kezdődnek.

Érdekes, hogy a két személy máshogy közelíti meg a kortársat. Virág Judit saját magát viszi tovább, míg Kieselbach Tamás mellett névként jelent meg Einspach Gábor, aki a cég kortárs "üzletágát" képviseli. Természetesen még csak biztonságos nevekkel kísérleteznek, csak befutott jól elismert kortársakat képviselnek magas árakon.

A galériák is lassan kezdik felismerni, hogy a web nem teljesen értelmetlen dolog. Jó weblapokat, hatékony ergonómiát nem várok, de talán mindenkinek lesz weblapja, és azt hébe hóba frissíteni fogja.

A Várfok továbbra is a vezető név marad 2009-ben. Előnyük és presztizsük akkora, hogy ebben az évben biztos nem fogja azt a konkurencia megkezdeni. A szabadúszó tanácsadók szerepe kicsit talán visszaszorul, mert mindenki inkább a megbízható, kézzelfogható cégekhez szeretne inkább fordulni.

A fiatalok egyre jobban a fókuszba fognak kerülni, mivel tőlük még racionális áron lehet venni jó műveket.

Változások
Galériák tekintetében nem számítok nagy bezárásokra. Aki a pályán van, az kemény játékos. Vagy elszánt és kiböjtöli a válságot, vagy másból él. A hobbigalériákból persze egy kettő be fog zárni, mert nem jön a profit, és sok a munka.

A művészek közül viszont többen abba fogják hagyni a festést. Idén biztos kevesebb képet lehet eladni. Azok, akik másból is élnek kevesebbet vagy egyáltalán nem fognak dolgozni, mert nem lesz rá idő.

Valamiből meg kell élni és 2009 nem a műkereskedelem éve lesz. Válság idején visszaesik a luxustermékek iránti kereslet, és ma Magyarországon nem a középosztály vásárol, hanem csak az elit.

Több esemény is lesz. A galériák próbálják felhívni a sajtó figyelmét, mindent megtesznek, hogy hirdetések helyett ingyenes eszközökkel kapjanak publicitást.

Kevesebb vevő is lesz. Főleg a lakásba műveket vásárló gazdag, de nem dúzsgazdag emberek tűnnek el. Ők vagy posztert vesznek, vagy inkább egyszerűen csak üresen hagyják a falakat és arra hivatkoznak, hogy ez klassz, minimál design (hiába járt le a minimál ideje pár éve). A gyűjtők továbbra is vásárolgatnak, de kevesebbet, mert a válság miatt eluralkodik az általános rosszkedv."

Rung András az Artitude Galéria egyik művésze, képei megtalálhatók a <ww.artitude.hu> oldalon.